Reggel 6.
Az órám csörgésére keltem.Felkelni sem volt kedvem,de muszály volt.A tükörbe nézve elnevettem magam,hogy lehetek ien,aki mindent magára vesz,sírva kell,alszik.Rendbe szedtem magam,majd elindultam lefelé.Leérve a boldog családom fogadot,szokás szerint ahogy leértem szét oszlottak.Csináltak magamnak reggelit,s leültem a tévé elé.A tv-ben éppen a legujabb divat tervezőket,s elábrándoztam,hogy valamikor egyszer én is az leszek,mindenki figyelni fog rám s soha többet NEM FOGNAK PISZKÁLNI!Ábrándozásombol a báttyám zakantott ki:-
-Hé ne ábrándozz,nem lesz belőled semmi-vágta a szememben rezenéstelen arccal.
A könyek már gyülekeztek a szememben,de erősnek akartam magam mutatni,nehogy azért is zaklassanak.
Lassan felhúztam a cipőmet,s elindultam.Fülembe tettem a fülhalgatot,s a zenét jó hangosra állitottam.Ienkor semmivel nem foglalokozom,mintha más világban élnék.
Reggel 7:30
*becsöngettek*
Rajz órával kezdtem,szerencsémre csak unatkoztunk.A tanár úr nagyon kedves,állandoan figyel rám,s sokszor dicsér hogy mien tehetséges vagyok.A lányok beképzeltek,ki nem álhatnak egész órán engem pesztráltak,hiába védett a tanár.A fiúk egy kicsit birnak,szót értek velük.
*kicsöngettek*
Szünetekben rajzolok már mániámá vált.Akaratlanul is azt a fiút néztem aki tetszet,kétlem hogy én neki igen,de hiába.
*13:30*
Otthon csináltam a házit,közben kajáltam és facebookoztam.Meglepetten vettem észre hogy a kiszemeltem bejelölt,visszajelöltem....
